Szösszenet

Az elmúlt napokban vagy mentünk valakihez, vagy jött valaki.

Az egyik alkalommal, amikor mentünk, akkor egy olyan ismerőshöz mentünk, akit Gréti még lényegében nem ismerhetett. Krisz akkor tanította a fiukat, amikor Gréti még meg sem volt, illetve egész kicsike volt.

Ennek ellenére rögtön feloldódott. Persze, ezen nem csodálkozunk, mert ő ilyen. :)

Mivel kicsit ott ragadtunk, ezért rendeltünk egy pizzát. Leültünk a konyhában, hogy megegyük. De az egyik vendéglátónk még tett-vett pár pillanatot és csak utána csatlakozott hozzánk.

Gréti, aki kissé éhes volt, kikiabált neki teli szájjal: "Gyere már, már csak Rád várunk!" :)

Híííííí, irultam, pirultam, mert az illető ráadásul az 50-hez közelebb van, mint a 20-hoz, de ő jót nevetett és túlléptünk gyermekem "jólneveltségén". :)

Mivel még sok témát nem sikerült kitárgyalnunk, 2 nappal később ők is átjöttek hozzánk. Mini pizzákat csináltam, meg sajttálat. Ők palacsintákat hoztak.

Leültünk enni. Gréti pikk-pakk feltankolta magát. Eltüntetett 2 pizzácskát és vagy 4-5-6 palacsintát. (Később még evett pizzát is, palacsintát is ...) Ilyet még nem csinált, de utóbb kiderült, számolta, hogy ki miből mennyit eszik. Amikor az egyik vendég a 3. pizzácskát vette el, akkor megjegyezte: "Te már a 3. pizzát eszed."

No, köpni-nyelni nem tudtam. Persze, kínomban vigyorogtam és elmondtam neki, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Mindenki annyit eszik, amennyi jól esik neki.